Kunszentmiklós történelme

A RÉGMÚLTTÓL NAPJAINKIG

A kunok bejövetele

Kunszentmiklós és a környéke már az õsidõk óta lakott terület.
Az ásatások által felszínre került leletek a tanúi, hogy e táj a kõkorban, a bronzkorban, a kelták, a szarmaták, és az avarok idejében is lakott terület volt.
Kunbábonyban gazdag avar fejedelem sírja került elõ 1971-ben, homok bányászat közben. Ez az eddig ismert egyik avar kagán (fejedelmi) sír, amelyben a birodalom legnagyobb méltóságviselõje nyugodott. Erre utalnak az ezüstlemezek, aranyozott díszruha, az aranylemezes lepel, aranyos karpántok, halotti gyûrûk, arany álcsatos öv, aranyveretes kard, arany ivóedény és ivókürt.
A kunok- egy késõ népvándorlás kori nép -986 táján még Pekingtõl észak-keletre tûntek fel. Vándorlásuk során, Belsõ-Ázsián keresztül Nyugat-Szibériába érkeztek. 1012-ben már a kipcsak törzsszövetség tagjai voltak. Az 1070-es években a dél-orosz sztyepp a kipcsak- kun nomád állambirtoka az Al-Dunáig. A kipcsakok be-becsaptak Magyarország területére, 1223-ban a Kalka folyó mellett vívott csatában a tatárok döntõ csapást mértek a kipcsak törzsszövetségre. az egység megtört.
A késõbbi hazai kunjaink a további menetelés során 1238-ban bebocsátást kértek IV. Bélától. 1239-ben (Kuthen) Kötöny király vezetésével érkeztek Magyarországra, ahol a király letelepítette a hét kun törzset. Négyet a Duna-Tisza közén helyezett el. A tatárjárás miatt fogadta be õket. Sokféle ellentét alakult ki a kunok és a magyarok között.
Árulást sejtve Kuthent családostul felkoncolták, ezt követõen a kunok kivonultak a Balkánra, ahonnan IV. Béla1243-ban visszahívta õket, és ismét letelepítette.

Tatárszentmiklós kialakulása és porráégése

Tatár (Kun)- Szentmiklós nevét Tatárszentgyörggyel együtt 1333-ban említett Ugaday fia tatár nemzeti elõkelõségtõl kapta. (Az 1279-es szerzõdés szerint a kunok a király alá tartoztak.) Tatárszentmiklós elsõ letelepedési idejében Gerendegyházán helyezkedett el, ott, ahol ma szántóföldek vannak.
1526-ban a magyar összeírás említ Szentmiklós nevû kun falut.
1553-ban a Cuspinikus-féle térképen Tatárszentmiklóst tornyos helyként jelölik meg. 1598-ban a nagy török dúlás idején porrá égett.
A legnagyobb hazai kun nyelvemlék, a kun miatyánk, amely a XVI. sz. közepe táján keletkezett protestáns miatyánkváltozat.

Tatárszentmiklós- Kunszentmiklós- redemptió- mezõvárosi rang

1603-ban a protestánsok üldöztetésének kezdete 56 családdal Tatárszentmiklóst a ma lakott helyen találja. Az 1606-os bécsi békekötés után visszaszivárogtak a bujdosók, és újak is érkeztek.1608-ban felépült a korábban felpörkölt falu. Két évtized múltán (1626-ban) már eklézsiájuk és földanyagból meszelt templomuk is volt.
Tatárszentmiklósnak hívták 1631-ig. II. Ferdinánd király változtatta Kunszentmiklósra. "Szentmiklós nevét …a templomról kapta. A helyi ügyeket helyben intézték" Pecsétjükön eke és ekevas van evvel a felirattal: Kun Szent Miklós falu Pecsétje 1682."-írja Bél Mátyás ötven év múlva Notitia…Cumana Kizigum…írásában.
Az 1699-es Pentz-féle összeírás alapján ismét lakott helyként jelölik 64 családdal, akik negyed része Baranyából jött.
1702-ben I. Lipót a Kiskunságot ár alatt eladta a Német Lovagrendnek, ekkor a kunok elvesztették kiváltságukat.
Rákóczi Ferenc fejedelem 1705-ben írott oltalomlevele meghagyta a katonaságnak, hogy a kunszentmiklósiakat háborgatni, és azoktól elvenni semmit nem szabad, mert Szentmiklós Rákóczi pártján áll az erõsödõ protestáns üldözés miatt. 1718-ban 77 család lakta a Bolyó Lisztában az õsökként felsorolt nevekkel.
Az 1730-as évek végére a környék legnagyobb településévé fejlõdött,  amikor is 1739-ben 324 áldozatot követelt a pestisjárvány. Ekkor települtek be a Felvidékrõl, megindult a cigányság beköltözése, tanyák épültek.
Mária Terézia 1745-ben hozzájárult, hogy a kunok megváltsák magukat és vagyonukat, és visszakapják jogukat. Létrejött a redemptció az un. megváltás. Kunszentmiklósnak 40 066 forint 40 krajcár váltságdíjat (redemptiális summát) kellett megfizetni az 1947. április 7-én kelt irat szerint. Ezen idõben Kunszentmiklós ideiglenes központja volt a Kiskunságnak.
Bábony, Orgovány, Szank, Bösztör fele és Kerekegyháza hatoda is Kunszentmiklós birtoka lett. A vagyonos lakosok lettek a redemptusok, akik annyiszor öt hold szántót kaptak ahányszor 75 forintot fizettek. A számtóhoz járult még legelõ, veteményes, szõlõ. A megváltáskor bárki redemptus földhöz juthatott.
Az 1791-es népszámlálás 4000 lelket számlál a faluban. Az ez év augusztus 10-én kelt okiratból kiderült, hogy Pyri Mátyás a Jászkun kerületeknél panaszt tett, hogy a reformátusok nem akarják megengedni a katolikusok beköltözését Ebben az idõben 22 katolikus család lakott itt.
"…Kun Szt. Miklós miért neveztetett Szentnek,… Hihetõbbnek az tartozik, hogy az itt Szt. Miklós tiszteletére épített Templomrul. …Ezen templomhoz Ortelius Kü Tornyot ragaszt. De hol építetett azon Kütornyos Templom, arrul még csak leg kisebb emlékezet sintsen, úgyhogy errrül még tsak leg kevesebb szájrul szájra való által adás sem hallatik. De azonban igaz az, hogy Helységen fölül, ahol a most már a Catholikusok temetkeznek, vagyon egy rendes és jó minõségû domb,… azon a dombonhogy valamikor jo tagassagu épület légyenmeg tetszik a fundamentumából…"Írja Baky János 1791-ben írott kéziratos krónikájában. 1794. november 12-én mezõvárosi rangot és évi négy vásártartási jogot kapott. Elrendeltetett, hogy Kunszentmiklós városát ezután senki se mondja helységnek vagy falunak, hanem városnak és a céhbeli iparosok mesterségük jelvényeit tüntessék fel házaikon. A redemptiót gazdasági fellendülés követte, azonban ebben az évben is elöntötte az árvíz a várost"Szent Miklós.Kun Szt. Miklós Szabad magyar mezõváros a Kis Kunságban, az elõtt Tatár SZT. miklósnak neveztetett, lakosai kevés katolikusok, többnyire reformátusok,…Bakér, Duna ere határjánál foly. postája és Ispotállya isvagyon, határbéli 3 nyomásbéli, s leg inkább búzát, és zabot terem, árvízek idején náddal, gyékénnyel s kákával bõvelkedik…" olvasható Vályi András: Magyar országnak leírása l munkájában.
A "tudós" kísérletezõ
Dr. Balogh József orvos az 1830-as években elméleti kutatásokat végzett. Tíz hold földet kért a várostól, hogy a szikes talajon kísérletezést folytathasson a gimnázium tanulóival. Földet nem kapván, az elméleti kutatások elmaradtak. A tudományos kutatások, kísérletezések megszállottjaként világosságot próbált teremteni az országban uralkodó zavaros kórtani nézetekkel, azt állította, hogy nem azonos a kolera és a marhadög kórokozója még akkor sem, ha a kolerát megelõzõen marhadögöt észlelnek nálunk és külföldön. Igazának bizonyítására saját vagyonából vállalta az állatok tartását, amelyre minden vagyona ráment.
1836-ban könyvet írt a Tanakodás az ekérõl, amely a korszak legjelentõsebb munkája, amelyben az eke javítását matematikai alapon igyekezett megoldani. Az Akadémia száz arannyal járó nagydíjjal jutalmazta, a város pedig táncmulatsággal. Minden vagyonát a kísérletezésbe öli, és mindenét elárverezik, de a szabadságharc után a miklósiak visszahelyeztetik állásába.
1838. március 17-én a nagy dunai árvízkor 668 ház dõlt össze A lakosság a Városházára, a
templomba és az iskolába menekült.

Petõfi látogatásai

Petõfi Sándor székárendásként látogatott elõször Kunszentmiklósra 1842 októberében, ahol apja 1842. november elsejétõl - 1845. november elsejéig bérelte a Marha és Juh Széket évi ötszázötven forintért.
A bérleményben a székálló legény Petrovics István volt, a névleges székárendás pedig Petrovics Sándor, aki így fedezte apja vállalkozását.         Feltehetõen öccse látogatására érkezett, de eleget tett a magisztrátus kérésének is, hogy megismerkedjen az új árendással.
Petõfi a késõbbiekben gyakorta feltûnt Kunszentmiklóson. 1844 júliusában itt írja a Pusztán születtem címû versét, amelyet egy Dunavecse és Kunszentmiklós közötti utazás ihletett. Nemcsak a puszta látványa nyûgözte le, de a rajta vágtató ember, a csikós is. Büszkén említi, hogy õ is ezen a tájon született.
Bankós Károly vendégeként "egy délután pipázgatva sétálgattak az Epreskert felé. Midõn a fahídhoz értek, egy juhászlegény jött velük szemben szamáron. Petõfi hirtelen odaszólt Bankósnak:
- Nézd, Károly, ezt az eredeti képet!
A hosszúlábú juhász döcögve jött egy kis szamáron és csakugyan földig ért a lába...
- Hova vágtat kend? - kérdi Petõfi tréfásan a mellettük elhaladó juhásztól.
- Beteg a rúzsám, ahhoz mék! - kiáltott vissza a juhászlegény, és nagyokat ütött a szamárra.
Petõfi és Bankós e jelenet után folytatták sétájukat. Mikor hazaértek, Petõfi néhány percre bement a szobájába, s mikor visszatért, így szólt Bankóshoz:
- Te Károly, megverseltem azt a juhászt, akit délután láttunk.
És felolvasta a Megy a juhász címû költeményét. Bankós elragadtatással hallgatta a költeményt és dicsérõen mondta Petõfinek:
- Sándor, ez nagyon jó dolog ám!"
Petõfi kunszentmiklósi tartózkodásai nagy hatással voltak témaválasztására. Bizonyos, hogy A helység kalapácsa és a János vitéz témáinak érlelését az 1844. évi itt tartózkodások is szolgálták. Itt fordultak elõ olyan esetek, hogy például László bojtár a Kunszentmiklóshoz tartozó Bösztöri-csárdában mulatozott  "a Számadása alatt levõ Nyájjat a Szabad Szállási Buzákra széjjel eresztette." Az eset akkor nem volt mindennapi, a szomszédos városok bírái is foglalkoztak vele.
Még a Legenda c vers megírásának elõzményei is Kunszentmiklóshoz fûzõdnek, és az 1844-es esztendõhöz, amelyre csak 1907-ben derült fény. 1844-ben különösen megerõsödött, elmélyült a költõ és a város kapcsolata. Itt írt versei, megfigyelései, az eddig zárt világú Kunszentmiklóst is "belopták" az irodalomba.
1845 júliusában a felvidéki útjáról hazatérõ költõt a miklósi "kaputosok" is szívesen fogadták. Baky Ignác fõjegyzõék estélyen látták vendégül a költõt, aki itt ismerkedett meg a 16 éves Baky Tinikével, "Szentmiklósnak egy rózsájával". A hagyomány szerint az esti táncmulatságot éjjeli zene követte Tinike ablaka alatt.
Hogy Krisztinka milyen érzelmekkel viseltetett a költõ iránt,  azt csak õ tudhatta. Az bizonyos, hogy nem ment férjhez a szépségérõl híres hajadon. 86 évig élt, és a húgánál, özv. Szigety Kálmánnénál húnyt el Rácalmáson 1914. május 29-én. Ott is temették el.
1845. július 22-én érkezett Petõfi ismét Kunszentmiklósra. Mindenki nagy örömmel fogadta, különösen a fiatalok. A kávéházban gyülekeztek. Ifj. Horváth János, Józsa Benedek, Baky Lajos, Baky Endre, ifj. Virágh Pál kaputos földbirtokosok, Szabó Károly, a jegyzõ úr fia, Végh János és Bankós Károly széles gesztusokkal tárgyalták a nagy újságot, érkezésének hírét. Bankós javasolta: "Barátaim, itt az alkalom, hívjuk meg egy lakomára!" Megszavazzák és azonnal a költõ szállására sietnek és felkérik egy magyaros, barátságos lakoma elfogadására. Petõfi eleget tett a kérésnek és a lelkes fiatalokkal a kávéházba ment. A hír bejárta az egész várost. Eljutott a gimnáziumba is, ahol különösen a poetai és a retorikai osztály hallgatói jeleskedtek a meglepetés készítésében.   
A felnõttek sem akartak kimaradni az ünneplésbõl. Az áldomás-ivások egymást követték, a kávéház megtelt. Hamarosan Sándort az asztal tetejére segítették, hogy remekeljen vidám anekdotáival.
Beköszöntött az alkony, sor került az estebéd elfogyasztására. A hangulat már elég magasan járt, amikor a terem ablakán keresztül szemet vakító fény szökött be, és kintrõl egyszerre énekszó hangzott. A megtisztelt költõ egyik szép dalát énekelte a fáklyákkal odavonuló diákság. Közülük egy, a dana után, égõ fáklya lángjainál szónoklattal üdvözölte Petõfit, amelyet a költõ megköszönt. A mulatság ezután még hajnalig tartott.
A lakoma végeztével fényes reggel, amint hazamentek Bankós azon mámorosan írószereket szedett elõ, szándékában állt Vahotnak megírni az eseményeket. A már vetkõzni kezdõ Petõfi szintén íráshoz fogott. Petõfi hamarosan kész lett a Búcsú Kunszentmiklóstól verssel, amely javítástól mentes volt. Bankós pontot tett közlendõje végére és mindketten azonnal címezték levelüket a Pesti Divatlap szerkesztõjéhez:
Kunszentmiklós, nyárhó (júl.) 23. (Petõfi megtiszteltetése.) Petõfi Sándor közkedvességû költõnk e napokban városunkat meglátogatá, s mi õt ölelõ karokkal fogadánk, s irántai szeretetünk jeléül, ifjak és korosabbak, ösztönszerûleg gyûltünk össze kávéházunk egyik teremébe, hova szállásáról közakarattal felkértük egy kis magyar barátságos lakoma elfogadására. Körünkben érezvén azon költõt, - kit ha kiképzelünk a szárnyas pegazuson csillagok közt lovaglók sorából: a költészet jelen terén olyan hiányt kénteleníttetünk tapasztalni, minõt a biblia szenvedne, ha abból Mózes öt könyvét kiszakítanók, - körünkben érezvén mondom õt, szilaj kedv, s határtalan örömre fakadtunk.  Az ebéd fölötti tömérdek áldomásivások szünet nélkül olvadtak össze, s egymást váltogatták. Poharainkat fenékig ürítõk azokért, kik azt megérdemlik, s ittunk sok jeles ember egészségéért is. - Tánc és zene közt megfoghatatlan gyorsasággal beköszöntött az alkony és szokásból is ismét asztal mellé ülénk, s újra víg szeszély és játszi elmés üdvözletek fûszerezék estebédünket, amidõn a terem oldalán levõ ablakon keresztül szemet vakító fény özönlött be, és kívül összevágó dal hangzék - a megtisztelt költõ egyik szép dala és azok, kik szinte tiszteletlángra gyúltak, a gymnasiumunkbeli költészet- és szónoklat- hallgatók valának; - közülök egy, a dana  után, égõ fáklyák langjainál, Petõfit lelkes szónoklattal üdvözlé. -
Az ezt követõ zajos éljen-kiáltások után elvégre csakugyan csend lõn, Petõfi néhány szavakat intézett az iskolai ifjakhoz és arcának néma kifejezésével köszöné meg a fáklyás megtiszteltetést. - Ezután még hajnalig mulatánk, s az elváláskor azon bánatos sóhaj szökött föl keblünkbõl: "Hajh, mért nem lehet gyakrabban körünkben Petõfi!"
(Bankós Károly: Tudósítás Petõfi Sándor kunszentmiklósi látogatásáról. Pesti Divatlap 1845. nyárhó (júl.) 31. 574. p.)
1848. március 15-én Petõfi nem volt Kunszentmiklóson, de az iránta való rajongásból mindenki egy lélekkel állt a forradalom mellé. Ezen a napon az egész Kunszentmiklós ki volt világítva a költõ tiszteletére.
Minden ablakban két szál gyertya égett- s négy, annak a háznak az ablakában, ahol a családi árenda volt- középen Petõfi arcképével. (A mai Szentmiklós fogadó…. helyén)
1848. május 25-én levélben kérte barátját, Bankós Károlyt arra, hogy országgyûlési követ szeretne lenni a Kiskunságban, és megválasztását fõként Kunszentmiklóstól reméli.
Június 6-án két napra leutazott választókerületébe, magával hozta a "A Kis-Kunokhoz" szóló proklamációját, amelyet szétosztott a nép között. A nép határtalan lelkesedéssel fogadta.
A választás elõtt pár nappal, június 11-én feleségét, Szendrey Júlia is elkísérte, hogy tanúja legyen gyõzelmének. Beszédet tartott a miklósi népnek, majd ebédet adott. Komor és hallgatag volt, bár jól állt a szénája.
Másnap délután meglátogatták Balogh József orvosékat, ahol kellemes meglepetés érte, mert a honszeretõ leányok, Kelemen Piroska kezdeményezésére, elénekelték a Talpra magyart.
Június 13-án levél érkezett a Bankóséknál vendégeskedõ költõnek, szabadszállási városi pecséttel, amelyben megtiltják, hogy megjelenjen a követválasztáson. Június 15-én megjelent, de vereséget szenvedett. Menekülnie kellett, visszatért Kunszentmiklósra, és megírta a Március Tizenötödiké-ben az Elégia címû cikkét.
Itt örökre megszakad a város és a költõ kapcsolata. A bukás fájdalmai felsejlenek Az apostol soraiban.
1849. július 31-én a segesvári csatatéren örökre eltûnt a költõ. 
Virágh Gedeon, a nádorhuszár, szintén városunk büszkesége 1841. november 4-én 18 éves korában állt be a 12. Nádor-huszárezredbe.  1844. december 1-jén hadnaggyá léptették elõ.
A király elrendelte a Nádor- huszárezredek hazaszállítását, de nem valósult meg. Elõször Sréter Lajos és Dessewffy Dénes szökött meg 55 legénnyel.
Virágh Gedeon és Hollán Hugó is készült a hõstettre. Indulás elõtt esküt tettek: "Esküszünk az élõ Istenre és a kedves hazánkat védõ Szûz Máriára, hogy vészben forgó drága hazánkért utolsó csepp vérünket örömest áldozzuk s a minket hazaszeretõ feljebbvalóinknak utolsó lehelletünkig engedelmeskedünk, azokat mindaddig hûen követjük, míg hazánk rólunk nem rendelkezik. Isten minket úgy segéljen, aki ezen eskü ellen vét, pajtásai által végeztessék ki." (Az eskü fontos volt, mert hûtlenek lettek a cs. kir zászlóra tett esküjükhöz. A katonának az eskü szent dolog.)
Kossuth hívó szavára Virágh Gedeon százada 1848. október 21-én Hollán Hugó hadnaggyal, 211huszárral Magyarországra indult az Ausha melletti Lucka községbõl. "Én elõbb magyarnak születtem és csak azután álltam be katonának."- vallotta Virágh Gedeon.
Október 29-én értek Szakolcára 158 (154) ép huszárral, 28 beteggel és sebesülttel, ahol eget rázó éljenzés fogadta õket. Leírhatatlan volt az öröm. 8 nap és 8 éjjel tartott odáig az út. Virágh Gedeon saját költségén hozta haza huszárait. A mai csehországi térkép megfelelõ útjai szerint 480 km volt a szökésben megtett út. A Virágh Gedeon elleni elfogató parancson olvasható: "A szökés gyanítható oka, hazaszeretet."
1848. augusztus 26-án Aradra indultak. A volt cs. és kir. tiszteket a várba szállították.
1849. augusztus 26-án a kunszentmiklósi születésû kiskun, Virágh Gedeon, hadifogoly lett. Hadifogoly lett öt nap után, aki elõtte négy országban harcolt, Magyarországon sokfelé, 10 hónapon át 3000 km-t gyalogolt. Most pedig "kénye-kedvre" kiszolgáltatott Arad várában.
1857. június 2-án, utolsóként, 9 évi fogság után szabadult. Ez volt az osztrák kormány legnagyobb elismerése, hogy õ volt az utolsó rab, akit szabadon engedtek.
Kelemen Mór a Kossuth nóta szerzõjeként ült hat heigt a börtönben.
A XIX. századi eseményekhez tartozik, hogy 1849-ben a Felsõ- Kiskunság önálló járás lett Kunszentmiklós székhellyel.
Reményi Ede, az angol királynõ magán hegedûmûvésze 1860. nov. 1-jén hangversenyt adott a Városháza nagytermében a pesti Petõfi szobor költségeinek fedezéséhez. 1872-ben elvesztette a település a városi rangját, és Pest-Pilis- Solt-Kiskun vármegyéhez került. 1892. szeptember 18-án,  Kossuth elhunytakor Bakós javaslatára Kossuth Lajost díszpolgárrá választották.

A XX. században történt

1903-ban Baksay Sándor református lelkészt, esperest az Akadémia rendes tagjává választották, egy évvel késõbb a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke lett.
1930-ban a gazdalegényekbõl alakult a Gyöngyösbokréta, élén Szappanos Lukáccsal.1937-ben a franciaországi Cannes-ból egy gyönyörû zászlót hoztak. A bokrétások ápolták a kun táncokat, és újraélesztették a kun verbunkos nótáját és táncát. 1941. április 6-án gróf Teleki Pál miniszterelnök temetésén, Máriabesnyõn a kunszentmiklósi bokrétások álltak díszõrséget a galgahévíziekkel együtt. 1948-ban megszüntették a Gyöngyösbokréta mozgalmat
1945. április 6-án, 7-én került sor nálunk a földosztásra 238 földigénylõbõl117-en kaptak1222 hold földet gróf Nemes Nándor, vitéz Miklay Frigyes, dr. Pongrácz Aladár és Tibor földjeibõl.
1948 júniusában megtörtént az iskolák államosítása 1950-tõl Tasskertes  és Kunszentmiklós is Bács- Kiskun megyéhez tartozott. 1950 és 1961 között termelõszövetkezetek alakultak. A város 1956-ban elveszítette járási székhely szerepét, amely Dunavecse lett. A hatvanas évek közepén jelentõs iparfejlesztés indult: KTSZ, ÁFÉSZ, Háziipari Szövetkezet, Tejüzem, Sütõipar, VBKM VÁV Gyára? Akkumulátorgyár, TEMAFORG
1970-ben nagyközségként a kecskeméti járáshoz került.
1975 márciusában a Hunyadi, az Új Élet, a Kunbábony, a Szabadság Termelõszövetkezet egyesült Egyetértés Termelõszövetkezet néven, elnöke Selyem Zsigmond lett 1977-tõl Kunpeszérrel közös tanácsú község lettünk.
1980-tól nagy ütemben épültek a különbözõ létesítmények: Öregek Otthona, Kiskunsági Áruház. DÉMÁSZ székház, Rendelõintézet, ÁMK és visszanyerte régi fényét a Virágh kúria.
1984. városi jogú nagyközség, 1985-ben megvalósult a gázprogram (Gáz- és gerincvezeték 48 km.)
1989. március 11-én ismét várossá nyilvánítják Az 1990-es évek elejétõl bezárt az ipari üzemek nagy része, megkezdõdött a "magánosítás."
1989-ben újra fölvette a gimnázium a Baksay Sándor nevet. 1992-ben visszakerült a református egyház tulajdonába.
1995 szeptemberében rendezték meg az I Szentmiklósi Napokat, amely azóta is tart.
A gimnázium mai nevét 2008-ban vette fel, azóta Baksay Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola . 1956-os és Trianon emlékmûvek emlékeztetnek az évfordulókra.

A XXI század történései

A templomtornyot 2002-ben, a templomhajót 2005-ben újították meg teljesen. 2002 és 2006 között aszfaltot kapott nyolc utca, játszótér létesült. Új postaépület épült, elhelyezkedésében idézve a régit, a megszokottat. 2002. április 15-én adták át a Rendõrséget.
2006 és 2010 között a városi létet valóban meghatározó nagyberuházások valósultak meg: A Bíróság épülete, a Mediterrán cserépgyár, Mentõállomás, Tesco. Az Areva és a Technobelt KFT-ben új munkahelyek létesültek. 2010 és 2014 között felépült a Napsugár bölcsõde. Zarándokházat alakítottak ki a tasskertesi iskolából, és felújításra került az Endrédy Mûvelõdési Ház.
2015-ben teljes felújítást kapott a Városháza, a Fõtér és a szoborpark is együtt szépült a fõépülettel. A Rákóczi úti Fiúiskola is visszanyerte régi formáját. A Miklóssy János Sportközpont megújult, ezen kívül utcák, aszfaltozása, parkolók kialakítása szolgálja a lakosságot.
2016-ban számos (14) utca aszfaltozása valósult meg. Új szárnnyal bõvült a Szociális otthon és felújítást kapott. A Református templom és a Katolikus templom is új köntösbe öltözött a hívõk örömére.
2017-ben a Virágh Gedeon Szakközépiskola és Szakiskola átépítése, felújítása 14 utca aszfaltozása valósult meg.
2018-ban megtörtént az Egészségügyi Központ és a Virágh -Kúria felújítás. A külterületi utakat járhatóvá tették.
2019-ben nagy teljesítményû szivattyú vételére került sor a belvízvédelemhez. Utcák, játszóterek felújítási programja folytatódott.
2020-ban a Virágh Gedeon Szakközépiskola és Szakiskola épületének átadása valósult meg, és továbbfolytatódott az utcák aszfaltozása.. Napelem Park átadása az Ipari Parkban
 

Irodalomjegyzék

Bács-Kiskun megyei Múzeumok Közleményei, Cumania, Kecskemét, 1974.
Baksay Sándor: Jász-Kunság az Osztrák -Magyar Monarchia  írásban és képben 7. kötet, Bp.,1891
Bors Károly: Kunszentmiklós város történelmi adatai, Kunszentmiklós, 1892
Galambos Sándor: Petõfi és Kunszentmiklós, Kunszentmiklós
Hatvani Dániel riportjai: Életutak a Homokhátságon, Kecskemét, 1984.
Dunamellék-Kiskunság V. évfolyam 17. szám, Kunszentmiklós, 1930. április 26
Dunamellék-Kiskunság III.évfolyam 121. szám, Kunszentmiklós, 1928. május 29.
Illyés Bálint: Kiskunsági krónika- A Fölsõ-Kiskunság vázlatos története 1745-ig, Kunszentmiklós, 1975
Illyés Bálint: "Kedves kis hazánk…"Kunszentmiklós a redemptiotól a századunkig, Szegedi Nyomda, 1979
Kuun Géza: Codex Comunicus, Bp., 1880.
Molnár Péterné: Városunk "fényességei", Kiskunlacháza, 1977.
Magyarország vármegyéi és városai Pest- Pilis-Solt-Kiskun vármegye 1. kötet
Soós Adorján. A kunok s jászok története a kunok betelepítésétõl a mohácsi vészig, Pápa, 1944.
Tálasi István: Kiskunság, Bp., 1977.
H Tóth Elvira: A kunbábonyi avar fejedelem, Bp.- Kecskemét. 1971
Dr. Tóth Károly: Nemzeti park a Kiskunságban, Bp., 1979.
Vályi András: Magyar Országnak leírása, 1-3 kötet, Buda 1796
Varga Domokos: Kises- Kiskunság,-szeretett Szentmiklós Lyukasóra könyvek /2, 1994
                                                                        

Molnár Péterné
            Petõfi kutató, Toldy Ferenc- Pilinszky-Móricz-díjas magyartanár, helytörténész